Az is biztos, hogy kevés kellemetlenebb hely van a Népstadion (újabban: Stadionok) metró- és villamos csomópontnál. Nyáron a több száz négyzetméter beton az elviselhetetlenségig forrósodik, növényzet természetesen nincs (nem maradna meg a kétszer négy sávos út mentén), télen hideg és szeles, a metró kijáratától a villamosmegállóig vezető, amúgy felvonulási útvonalra emlékeztető placcot csak néhány alkalmi árus népesíti be. Jellemző, hogy még a hajléktalanok sem nagyon települtek meg, inkább az Őrsön táboroznak, annyira nincs itt mit csinálni. Persze ez nem is meglepő, akármelyik irányba tekintünk, csak többsávos utakat látunk, ide tényleg csak átszállni járnak az emberek.
Az boritékolható, hogy a helyzet az Aréna Corner Irodaház átadása után sem fog megváltozni – biciklivel nem sokan fognak ide járni, autóval annál többen. Bár, ez már nem oszt, nem szoroz, és legalább az épület szárnyai közötti részre egy kis gyep is jutott. Amúgy a ház nem is rossz, a helyén évekig tátongó, kutyasétáltatásra kiválóan alkalmas gödör után komoly előrelépés. A Kerepesi út felé néző cipősdoboz homlokzat nem túl izgalmas persze, azonban mivel az épületeten törekedtek a derékszög minnél ritkább alkalmazására, a felénk boruló is ide-oda hajló dobozok akár még városból kiszáguldás illuzióját is kelthetik. Persze ezt nem a 80-as trolin fogjuk átélni, azonban az éjszakai autókázáshoz semmiképpen sem rossz az ilyen kulissza (éjszaka még lusta voltam felkeresni a Cornert, úgyhogy nem tudom, mennyire villogtatja meg a homlokzatot az előtte elhúzó autók fényszórója. Az építtetők mindenesetre valamilyen fényjátékot is ígérnek, érdekes). Szintén jó pont ugyanezen a homlokzaton az üvegkockát határoló kősáv csigavonalra utaló logikátlan vezetése. Az elnevezés pedig különösen kedves a szívemnek, felidézi az időket, amikor a Dózsa György út még…
A Kerepesi út túloldalán a metróállomás épülete foglal helyet. Az irodaház melletti „közhasznú zöld öblöket” itt is megtaláljuk, igaz, egy kicsit rusztikusabb kivitelben, ráadásul már sok éve kerítéssel lezárva (feltehetőleg a csövesek elől). A békávés bázis tervezője mintha megérezte volna, hogy mi fog szemben épülni, és teljességgel formabontó ablakaival is elősegíti a két épület párbeszédét. Ha elfáradunk a tömb végéig (vagyis az állomás hátsó kijáratához, amelyet az utazóknak csupán 1 százaléka használ), egy bádogból épült BKV bázisra bukkanunk, amely fölé a Hotel Stadion magasodik. Nincs mese, ronda mint a bűn, és előtte található a város talán legértelmetlenebb köztéri térplasztikája is.
Ha itt ismét átverekedjük magunkat a Kerepesi úton, a Lisieux-i Szent Teréz templomhoz jutunk. A 24 évesen elhunyt karmelita apácát 1925-ben avatták szentté, és három év múlva, vagyis 28-ban már felszentelték a Kerepesi úton a róla elnevezett templomot. Egyébként a Kőbánya MÁV-telep Kisboldogasszony templomigazgatósághoz tartozik.
Ha most jobbra vesszük az irányt, és besétálunk a Százados utcába, hamisítatlan pesti látványban 
lesz részünk: az új irodaház és a vele egy tömbbe tartozó századfordulós, magas téglaépület közé egy földszintes, falusi kis épület pofátlankodott be – a helyi református egyházközség található meg benne. Megfordulva, még megcsodálhatjuk a szembelevő modernista lakóház népi motívumokkal díszített ablakdíszeit, majd induljunk tovább a Százados utcán, hogy egy macskaköves, erdélyi városkába illő pici sikátorba jussunk. Előttünk a kenyérgyár kéménye, jobbra a bölcsi kerítése, pár lepattant macskával, balra meg egy hatalmas, befelé forduló, középkori várakat idéző lakótömb. Egy csoda, még a körút zaja is alig hallatszik be.
A metróra a felújítás miatt most nem szállhatunk, az egyes villamosra pedig egyszerűen kár, úgyhogy azt tanácsolom, hogy a buszpályaudvar betontömbjein elkezdve a ráhangolódást keressük fel a közeli Népstadion szoborkertet, és nézzük meg, mit sikerült ideépíteni az ötvenes években. Szinte alig jár ide valaki, úgyhogy érdemes akár egy pokrócot is leteríteni, az puskatussal verekedő kiskatonák vagy a tornászlányok elé, ízlés szerint.
Puskin
